Sopronban már a XIX. század vége előtt is éltek reformátusok, az 1910-es népszámlálás pedig mintegy 400 reformátust említ. Lelkigondozásukat Kis József pápai esperes szervezte meg. 1913-ban a római katolikus vallású laki Végh Kálmánné (sz. Tschurl-Takáts Rozália) tekintélyes ingatlanokat ajándékozott az egyházközségnek: a Deák tér sarkán lévő üres telket templomépítés céljából és a Deák tér 2. sz. alatti épületet lelkészlakás létrehozására. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében a gyülekezet lélekszáma jelentősen megnövekedett, ezért a presbitérium 1925-ben végleges döntést hozott a templom felépítéséről.
A gazdasági világválság közepette - Hárs György hercegi építőmérnök tervei alapján - épült fel a mai templom, melyet dr. Antal Géza püspök szentelt fel 1929. december 2-án. Ezen a napon iktatták be lelkipásztori tisztébe Maller Kálmán volt győri segédlelkészt, az anyaegyházközség első lelkipásztorát. Harangot 1938-ban kapott a templom (Seltenhofer Frigyes Fiai Sopron). Súlya 408 kg, "á" hangú. Rieger orgonáját Gárdonyi Zoltán zeneszerző avatta fel 1940. december 2-én hálaadó istentisztelet keretében művészi orgonajátékkal. Erre az alkalomra írta "Kész az én szívem..." című szerzeményét a 108. zsoltár szövegére énekhangra orgonakísérettel. 1944. december 6-án nagy bombatámadást szenvedett el a város, a templom is megsérült.
Maller Kálmán 1954-ben Pápára ment lelkipásztornak, utóda Balogh Gábor mosonszentjánosi lelkész lett. Balogh Gábor a nehéz pártállami időkben állt helyt nyugalomba vonulásáig (1982). 1968-ban az ő vezetésével tatarozták az erősen romos állapotban lévő templomot.
1983-ban a gyülekezet új lelkipásztort választott Vladár Gábor volt takácsi lelkipásztor személyében, aki 2022 augusztusáig, 40 éven át nagy hűséggel szolgált egyházközségünkben, feleségével Vladárné Pataki Emőkével. 1983-ban a gyülekezet villamosította harangját és padfűtéssel látták el a templomot. 1985-ben megtörtént a templom és a lelkészlakás külső és belső renoválása, 1986-ban kibővítették a gyülekezeti termet. 1989-ben a gyülekezet alapítványt hozott létre Maller Kálmán Templom és Iskola Alapítvány néven (a kuratórium első elnöke: dr. Mollay Jánosné volt, jelenleg Kámán Gáborné). A rendszerváltás után a kapuvári reformátusok közössége leányegyházközséggé szerveződött, főgondnoka: dr. Ballagi Farkas igazgató-főorvos. Fertőszentmiklós szórványközponttá vált, gondnoka: Sz. Nagy Sándor festőművész. 2013-ban családi napközi hálózatot alapított az egyházközség, amelyben 21 bölcsődés korú kisgyermek gondozása történik három csoportban. Az intézmény neve - a jogi kereteinek változása miatt - ma: Csillag Családi Bölcsőde Hálózat.
A soproni egyházközség főgondnokai a kezdetektől napjainkig: laki Végh Kálmán, dr. Domonkos Sándor, Papp András, Veres Károly, Soós Vince, Bugár Árpád, dr. Molnár Sándor, dr. Jáger László, dr. Hoffer Lajosné Amberger Erzsébet. Az anyaegyházközséggé alakulás 75. évfordulóján mintegy kilencszáz egyháztag adott hálát Istennek megtartó kegyelméért és emlékezett meg első lelkipásztoráról, a száz évvel ezelőtt született Maller Kálmánról. A 2004. október 23-i ünnepi istentiszteleten dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, és ő avatta fel Maller Kálmán - Kutas László szobrászművész által készített - emléktábláját. Az emléktábla elkészítését támogatta az egyházközség két közhasznú alapítványa/egyesülete: a Maller Kálmán templom és Iskola Alapítvány, illetve a Soproni Kálvin Kör. Ugyancsak Kutas László alkotta azt a Kálvin János mellszobrot, amely a templom előtt áll (felavatva 2001. március 4-én).
Az egyházközség jelenlegi vezetősége: dr. Barta Zsolt lelkipásztor és dr. Hoffer Lajosné Amberger Erzsébet főgondnok, beosztott lelkész: Barta Lívia és Filotás Julianna.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Dr. Amberger Erzsébet főgondnok asszony köszöntő beszéde dr. Vladár Gábor lelkipásztorhoz és feleségéhez, Vladárné Pataki Emőkéhez a 2022. augusztus 7-i búcsúistentiszteleten:
Kedves Testvérek! Bizonyára észrevették, hogy ma másképp szólt templomunk 408 kg-os harangja, amit Seltenhofer Frigyes Fiai 1938-ben öntöttek. Fájó búcsúra hívogatott bennünket.
Tudjuk, hogy egy gyülekezetnek a vasárnapokon és az üdvtörténeti ünnepeken kívül vannak olyan alkalmai, amelyek jelentőségüknél fogva, bekerülnek az egyházközség történetébe. 1983 virágvasárnapja (1983. március 27) és ez a mai nap, 2022. augusztus 7-e ilyen.
Gyülekezetünk nevében búcsúzok szeretett, vezető lelkipásztorunktól, dr. Vladár Gábor Főtiszteletű Úrtól, aki templomunk 93 éves történetében, Maller Kálmán, Balogh Gábor lelkipásztorok után harmadikként, a leghosszabb ideig vezette a soproni reformátusok közösségét.
De fájó-e attól a lelkipásztortól búcsúzni, aki egy gyülekezetben, a mi gyülekezetünkben teljesítette szolgálata jelentős részét? – Vagy inkább, hálával telt öröm, hogy pár hónap híján 4 évtizedig pasztorálta ezt a közösséget, hogy több mint egy emberöltőnyi ideig volt a miénk? Hogy neki köszönhetjük szép számúra gyarapodott gyülekezetünket, hogy a maga rendkívül szerény, de kérlelhetetlen szigorával adta át nekünk a biblia tanításait, ezáltal Isten szeretetét, amelyből minden egyes testvérünknek jutott.
Sajátja volt Főtiszteletű Úrnak, az ige tiszta hirdetése, amelynek fontosságát különösen az utóbbi években, ebben a sarkaiból kifordult világban értettük meg igazán. Hallgatva őt, ráébredhettünk, hogy életünkben a biztos pont Isten igéje, amely nem devalválódik, amely korokat átívelő biztos kapaszkodó. Főtiszteletű Úr elmondhatja az Apostolok Cselekedetei 23,1-ben írottakat; „én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind a mai napig.”
A mi mindenható Urunk megjutalmazta őt ezért, a kitartásáért, a hűségéért gyülekezetünk látható és láthatatlan hálájával és szeretetével.
Kedves Testvérek! Közel 40 évig egy helyben szolgálni, maga a hűség. Sopronban ennek a szónak különös jelentősége van, hiszen Sopron nevétől ez a szó, ez a fogalom elválaszthatatlan. Azt a lojalitást fejezi ki, amivel egy közösségen belül, a legkülönbözőbb szituációkban a közösség tagjai egymással szemben bizonyítani tartoznak. Hűség nélkül nem létezhet egyetlen igaz közösség sem, legyen az a közösség kicsi, vagy nagy. Hűséges az, aki minden kísértés és próbatétel közepette megáll a hitében.
Napjainkban sokak számára ez a gyengeség, a változtatni nem merés velejárója. Pedig a hűség lehet cselekvő akarat is, úgy, ahogy dr. Vladár Gábor Főtiszteletű Úr bizonyította a gyülekezet és az egész város számára négy évtizeden keresztül.
Főtiszteletű Úr nem azt latolgatta ez alatt az idő alatt, hogy mit kaphat cserébe, csak adott és adott, aminek mi, nem egyszer érdemtelenül voltunk az élvezői. Az ő hűsége volt az a kohéziós erő, ami a helyi és környékbeli reformátusságot közösségé formálta.
A mai napra készülve, olvasgattam Pál Apostol Titushoz írt levelét, ami szerint: „…szükséges, hogy a „lelkipásztor” feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára: nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem veszekedő, nem rút nyerészkedő. Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető. A ki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket”. (Tit 1,7-9)
Martin Heidegger filozófus pedig azt vallotta, hogy „az emberi lét pásztora a tisztesség.” – Ezt láttuk, ezt tapasztaltuk szolgálata alatt mindvégig, amit nem tudunk eléggé megköszönni.
Hálával telt szívvel búcsúzunk Tiszteletes Asszonytól, Emőkétől is, aki mindvégig biztos háttere volt Főtiszteletű Úr munkájának, az elért eredményeknek. Tiszteletes Asszony a parókia falai határolta területen állt helyt nap, mint nap, végezte és irányította az egyházak működésében is jelenlevő hatalmas adminisztrációt, szervezte gyülekezeti alkalmainkat, s hitoktatóként több száz gyermeknek adta át gyermekközpontúan tanítóként a keresztén hitet, s ezzel azt a megtartó, szép üzenetet, amit fiataljaink a konfirmációi fogadalomtételkor, s az első úrvacsora alkalmával, a mi mindenható urunkkal való első, személyes találkozáskor átélhettek. Hatalmas misszió volt ez. Hálás köszönet érte.
Tisztelt Főtiszteletű Úr! Kedves Tiszteletes Asszony! Búcsúzni olyan emberektől, akiket szeretünk, akiket becsülünk, akikhez ragaszkodunk, mindig nagyon nehéz. Úgy érezzük, hogy távozásukkal a szívünk egy élő darabkája is kiszakad. Antoin de Saint-Exupéry írta a Kis hercegben: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A nyári szabadságok ellenére ma zsúfolásig megtelt templomunkban, mindenki szívében ott van e búcsú keltette, szemnek láthatatlan fájdalom. De ahogy körbenézek, mégis azt látom, hogy sokan törölgetik a szemüket… A Kis hercegben olvashatjuk azt is, hogy „Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja.” Valamennyiünk nevében köszönöm, hogy a soproni reformátusok lelki vezetője, dr. Vladár Gábor Főtiszteletű Úr sokunkat képes volt megszelídíteni. Elfogadva a megváltoztathatatlant, Isten gazdag áldását kérjük további életükre és kérjük, imádságos és derűs szeretettel tartsanak meg bennünket emlékezetükben.
Sopron, 2022. augusztus 7.
Dr. Amberger Erzsébet főgondnok
TELEVÍZIÓS HÍRADÁS AZ ÉLŐ EGYHÁZ C. MŰSORBAN
A 2022. augusztus 7-i, vasárnap de. 10 órakor kezdődő istentiszteletünkről, amelyen gyülekezetünk nyugdíjba menő lelkipásztorát, Vladár Gábor nagytiszteletű urat búcsúztatta, híradással volt az "Élő egyház" c. műsor augusztus 16-i adása.
A híradás megtekinthető az alábbi linkre lépve a műsor 15 perc 47 másodpercétől:
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Minden körülmények között reménységgel legyünk
Fennállása 80. évfordulója alkalmából hálaadó istentiszteleten ünnepelt a Soproni Református Egyházközség. A Deák téri református templomban tartott istentiszteleten Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét Pál apostolnak a korintusbeliekhez írt 2. levele alapján:
"Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk." (2Kor 1, 10-11)
Steinbach József püspök úr és dr. Fodor Tamás polgármester úr felszeli az ünnepi tortát
A püspök Pál apostol himnikus hitvallásának három szavát hangsúlyozta ünnepi üzenetként: ,,Mi Benne reménykedünk. Az Isten szándéka az, hogy minden körülmények között reménységgel legyünk. Ezért épült meg 80 évben ezelőtt a soproni református templom is, hogy ezen a helyen hirdettessék az Ige, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást nyerve reménykedjünk. Reménykedünk, mert: van szabadítunk. Isten szabadítót adott nekünk, amit mi elrontottunk, azt Isten Krisztusban helyrehozta, amit mi eljátszottunk, azt visszarendezi a maga rendje szerint, hogy az öröélet rendje érvényesülhessen a világban és a mi életünkben. Tekintetünkből, gesztusunkból, egy-egy nehéz helyzetben való viselkedésünkből kell meglátszania annak, hogy mi keresztények vagyunk. Életünben másoknak is meg kell látnia a reménységet, ami bennünk van, a szabadításnak az erejét, az, hogy tudunk imádkozni egymásért. Az örökélet gazdaságának kell megjelennie személyes életünkben fejtette ki prédikációjában Steinbach József, aki hangsúlyozta: az örökélet szabadító hatalma a miénk, Isten szabadítása nem csak teológiai elmélet, hanem életünk konkrét valósága. Az istentiszteletet követően dr. Molnár Sándor, a gyülekezet gondnoka idézte fel a 80. évvel ezelőtti eseményeket, és az azóta eltelt időszak fontosabb momentumait.
Sopron városa és a városvezetés nevében dr. Fodor Tamás polgármester köszöntötte a gyülekezetet. Sopron polgármestere utalt arra, hogy amint 80 évvel ezelőtt az akkori nehézségek közepette is felépítették a templomot, úgy az azóta eltelt nehézségek ellenére ma is áll a templom és él a gyülekezet Isten dicsőségére, mert volt elszántság és akarat a soproni reformátusokban. A város gazdagodott a reformátusokkal, és ma Sopronban egy olyan erős református közösség él, akik a hitéleten kívül közösségi rendezvényeikkel is gazdagítják a város életét a Kálvin Körön keresztül.
Sopron polgármestere köszönetet mondott az elődöknek, akiknek a munkája segítette a gyülekezetet abban, hogy mára egy igen nagyszámú gyülekezet éljen Sopronban.
Az ünnepen Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat alelnöke, Sopron város országgyűlési képviselője is szólt a gyülekezethez. - Az évfordulók bennünket, gyarló embereket megerősítenek abban, hogy a templom- és gyülekezet alapítók, adományozók, építők, fenntartók áldozatok árán, elszántsággal és hittel véghezvitt szolgálatát, mi magunk is továbbvigyük. Hogy a ránk bízott szent és gazdag örökséget, eszközeink és lehetőségeink szerint, bárhová is helyezett Isten, a jelenben Isten dicsőségére és embertársaink javára fordítsuk, a jövő iránti felelősséggel. De legfőbbképpen a megtartatásért való hálaadás alkalmává kell válnia minden ünnepnek, azért, hogy Isten szeretete és megtartó ereje által, az elmúlt 80 évben a soproni reformátusok, amint Péter apostol mondja: ,, élő kövekként épülhettek fel lelki házzá.- mondta Sopron országgyűlési képviselője. Mózessel szólva: ,,Szent ez a hely, ahol a Jó Isten áldása és szeretete mutatkozott meg abban, hogy 8 évtizeden keresztül élő kövekként, élettel töltötte meg templomát a soproni református közösség, mintegy bizonyosságát adva annak, amit már idézett Péter-i levélben Isten üzen: ,,Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. - Így a Világ Világosságát váró Advent időszakában, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat és a maga nevében, a Soproni Református Gyülekezetnek azt kívánta, hogy az elkövetkező idők értelmét továbbra is AZ adja, Ő adja, AKI az örökkévalóságra mutat a mi földi életünkben; Aki megtartotta a templomot, a gyülekezetet, az egyházközséget, és az, aki a jövőt építő reménységet is jelenti az egyházközségnek, Sopronnak, a hazának és a nemzetnek - fogalmazott Firtl Mátyás.
Sopron, 2009. november 29.
B. Tóth Éva
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
80 éves a Soproni Református Egyházközség
A Soproni Református Egyházközség 2009. november 29-én hálaadó istentiszteleten emlékezett meg fennállásának immáron 80. évfordulójáról. A zsúfolásig megtelt templomban először Vladár Gábor lelkipásztor köszöntötte a megjelent vendégeket, ezután Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét Pál apostol Korithusbeliekhez írott második levelének első része alapján a keresztyén reménységről. Ezt követően dr. Molnár Sándor főgondnok ismertette dióhéjban egyházközségünk történetét, majd dr. Fodor Tamás, Sopron város polgármestere, Firtl Mátyás, a Győr- Moson-Sopron Megyei Önkormányzat egyházi ügyekért felelős alelnöke és Köntös László püspökhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket. Mindenki fölhívta a figyelmet a soproni református gyülekezet fontosságára, hiszen a befogadó város csak gazdagodott általa. A gyülekezet nem csak a város hitéletét, hanem közösségi életét is előbbre segítette. "Az évfordulók megerősítenek minket abban, hogy a gazdag örökséget továbbvigyük, Isten és embertársaink javára fordítsuk"- mondta Firtl Mátyás. -"Az elkövetkezendő idők értelmét Ő adja, aki megtartotta a templomot, a gyülekezetet, az egyházközösséget." De hogyan is alakult a közösség sorsa?
1913-ban Végh Kálmánné katolikus vallású asszony, református férjének szánt lelki ajándékul tekintélyes ingatlanokkal megvetette a Soproni Református Egyházközség anyagi alapját. Még ebben az évben megalakult a presbitérium. Sopronban és környékén mintegy 600 református élt ebben az időben. A presbitérium 1925. november 13-án elhatározta a templom felépítését, a tervezési munkákkal Hárs György építészmérnököt bízták meg. Az alapkő letételére 1927. január 16-án került sor. Antal Géza dunántúli református püspök 1929. december 2-án szentelte fel a templomot, a gyülekezet első lelkészét, Maller Kálmánt pedig Jakab Áron esperes iktatta be hivatalába.
A II. világháború alatt bombatámadást szenvedett a város, a templom is megsérült. Az első teendők közé tartozott 1945 őszén a templom és a lelkészlak felújítása. Maller Kálmán után, 1954-ben Balogh Gábor lett a lelkipásztor, őt Vladár Gábor követte 1983-ban. A gyülekezett jelentőségét már Turner Mihály egykori polgármester is fölismerte. Az ő templomavató beszédéből idézte dr. Molnár Sándor ezt a gondolatot: "Aki templomot épít, lelket épít, aki lelket épít, hazát épít." Az istentiszteletet a gyülekezet Gárdonyi Zoltán énekkara tette ünnepélyesebbé. Kocsis-Holper Zoltán karnagy vezénylésével több gyönyörű éneket is hallhattunk előadásukban. Az ünnepség a kicsiknek kiírt rajpályázat eredményhirdetésével és szeretetvendégséggel zárult. Az emlékezetes nap krónikájához tartozik, hogy az egyházközség presbitériuma az egyházkerület vezetőivel közösen koszorút helyezett el az evangélikus temetőben Végh Kálmánné adományozónk sírjára.
2009. november 29.
Pantea Judit, 12. osztályos gimnáziumi tanuló